Szív küldi Szívnek

Móra Ferenc: Anyának

Álmomban az éjszaka
aranykertben jártam.
Aranykertben aranyfán
aranyrigót láttam.
Aranyrigó énekét
a szívembe zártam.

Ahány levél lengedez
szél ringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon

Sok boldogságot kívánok névnapodon kedves Ilonkám!

Szeretném...

Szeretném érezni ajkamon édes csókodat,
s végigsimítani gyengéden selymes arcodat.
Szeretném, ha két szemed pillantását mindig láthatnám,
ha mindig érezhetném szíved dobogását.
Szeretném érezni tested melegét,
hozzád simulva érezni szíved szapora verését.
Szeretném ha átölelnél,
s magadhoz szorítanál és én nem engednélek el egy életen át!

Ismeretlen szerző

Az apunak küldöm, tegnapelőtt volt a szülinapja, remélem meghallja majd odaföntről.

Oh köszönöm, már én sem tudok élni nélküled.

Petőfi Sándor: A virágnak megtiltani nem lehet...

A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;
Kikelet a lyány, virág a szerelem,
Kikeletre virítani kénytelen.

Kedves babám, megláttalak, szeretlek!
Szeretője lettem én szép lelkednek -
Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden
Szemeidnek bűvös-bájos tükrében.

Titkos kérdés keletkezik szívemben:
Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, vagy engem?
Egymást űzi bennem e két gondolat,
Mint ősszel a felhő a napsugarat.

Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára
Tündér orcád tejben úszó rózsája:
Bujdosója lennék a nagyvilágnak,
Vagy odáadnám magamat a halálnak.

Ragyogj reám, boldogságom csillaga!
Hogy ne legyen életem bús éjszaka;
Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,
Hogy az isten áldja meg a lelkedet.

Itt küldhetsz Neki(k) bármi szépet, amit csak szeretnél. Küldhetsz képet, videót, verset, idézetet vagy egyszerűen írd csak le a saját gondolataidat szabadon.



Juhász Gyula : Szerelem?

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!