Szív küldi Szívnek

Huhu

Minden optimistának küldöm...:/

Birdy papi jó éjt Neked!

Ábrányi Emil: A legkedvesebbnek

Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye nincsen a világnak,
Mint ahányszor nevedet megáldom,
Viruló virágom,
Édes birodalmam, ragyogó világom!

Emberek közt elhagyatva álltam,
Egy nyájas szót, annyit sem találtam;
Kezet akkor nyujtottál te nékem,
Drága kedvességem,
Szép, magányos csillag gyászos, komor égen!

És azóta hű társam te voltál,
Dús lelkeddel én hozzám hajoltál,
Életemnek hajnalává lettél;
Szépet szebbé tettél,
Örömöt fokoztál, rosszat elfeledtél.

Csak nálad van hűség, állandóság,
Te nemes szív, te igazi jóság!
Ó de könnyü irgalmasnak lenned,
Mást is jóvá tenned,
Hiszen egy őrangyal lakozik te benned!

Szíved csak az én szivemre vágyott,
És az volt az összes hiuságod,
Hogy megőrizd boldog pillantásom, -
Hogy a mindig máson
Rágódó irigység: mosolyogni lásson!

Nem tudnálak meghálálni téged,
Hogyha folyvást áldanám hűséged,
Hogyha versem csak terólad szólna,
Csak téged dalolna,
Minden kicsi percem egy imádság volna!

Rád gondolok

Rád gondolok,

amikor fúj a szél,

halk suttogása

hozzám beszél.


Rád gondolok,

mikor eső csepeg,

gyémántkönnycseppje

értem pereg...


Rád gondolok,

amikor kél a Nap,

arany sugara

megsimogat.


Rád gondolok,

mikor csillag ragyog,

tündöklő vágya

rám mosolyog...


Rád gondolok,

amikor vihar dúl,

villám cikázik,

nekem dúdol.


Rád gondolok,

mikor virág nyílik,

finom illatod

kéjre csábít...


Rád gondolok

amikor hull a hó,

ezüst kristályod

hűs takaró...


Rád gondolok,

mikor patak csobog,

vad sodrásában

hallom hangod...


Rád gondolok,

amikor zene szól,

minden dallama

rólad dalol...


Rád gondolok,

mikor felkel a Hold,

kedves képében

látom arcod...


Rád gondolok,

amikor jön a tél,

bármelyik évszak

csak veled szép...


Rád gondolok,

mikor leszáll az éj,

boldogság kísér,

s lágy szenvedély...

Te vagy az életem..

Volt idő, hogy nemvoltál,
Úgy éreztem minden ébredés, már oly nehéz..

Vártam azt, hogy eljössz majd,
S megtalálod szívem ajtaját, amin úgy lépsz át..

Mint az égen fénylő napsugár,
Mint egy álom mely valóra vál..

Refr:
Te vagy az életem, hagyd hogy ez így legyen,
Nem kérek semmi mást, csak úgy szeress, mint még senki mást..

Számoltam a perceket, jól tudtam egyszer velem leszel, enyém leszel..

Annyi álom elkisért, mindíg ott voltál a szívemben, a lelkemben..

S látod eljött már a pillanat, most már nincsen nálad fontosabb..

Refr:
Te vagy az életem, hagyd hogy ez így legyen,
Nem kérek semmi mást, csak úgy szeress, mint még senki mást..

Refr:
Te vagy az életem, te vagy az életem, hagyd hogy ez így legyen,
Nem kérek semmi mást, semmi mást, csak úgy szeress, mint még senki mást..

Mondd azt, hogy örökké tart, most már nincsen ki elválaszthat..
Kérlek szoríts most erősen, ne hagyd hogy elvesszen a tűz ami kettőnkért ég..

Refr:
Te vagy az életem, hagyd hogy ez így legyen,
Nem kérek semmi mást, csak úgy szeress, mint még senki mást..

Senki más..

Őszi szerelem

Most, hogy
aranysárgalevéllel
betakar minket
az ősz
lehunyom a szemem
és várom, hogy
majd eljössz…

… hogy betakarj majd
szíveddel, mint
az aranytakaró
a földet
s én
vállad gödréből
figyeljem
a közelgő telet…


… hogy a kopott
napsugár még
átengedje hajamon
a nyár múló illatát,
hogy érezzem
az őszi szerelem
varázsát…

Petőfi Sándor - Itt van az ősz, itt van újra

Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpendítem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.

Kedvesem, te ülj le mellém,
Ülj itt addig szótlanul,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonul.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

Mohácsi Bernadett
Tőlem - Neked

Kicsi szívem mélyén,
bent a szeretet tengerén,
ott vagy legbelül,
utazol, de nem egyedül.
Ne félj hát soha, semmitől,
harcolj ha kell, én óvlak mindenkitől!
Legyél itt, vagy bárhol,
sose leszel távol!
Tudnod kell, - én mindig veled vagyok,
míg a tenger él, s a szívem dobog!